Az őt ábrázoló képeken jóképű ifjú, fehér, mint a kámfor. Hamuval beszórt végtagjai erősek és simák. Három szeme van, melyek közül a harmadik a homlokán található, két szemöldöke között. Ezt a pusztítás idejét kivéve mindig csukva tartja. Két, három, négy, nyolc, tíz vagy akár harminckét karral is szokták ábrázolni. Shiva az ősnemző, a tánc nagymestere. 108 táncolási módot tulajdonítanak neki. A legenda szerint minden este táncol, hogy enyhítse a teremtmények szenvedéseit, és szórakoztassa az isteneket, akik Kajlászán gyűlnek össze. Shiva mestere a jógának, a lelki tudományoknak, a zenének, a táncnak és más művészeteknek.
Hitvese Shakti, az anyagi energiát irányító félistennő. (Párvatí, Káliként, Durgáként, Umáként Deviként stb. is ismerik.)
Egyes források szerint a világot Shakti és Shiva végtelen szeretkezése hozta létre. Az istennőt átjárta a láthatatlan Shiva isten, és így szétválaszthatatlanná váltak egymástól.
A legtöbb hindu házasságát a szülők rendezik el. Az eladósorba került lány a házassági ceremóniáig nem is látta a férjét. Jelenleg sok fiatal lázad ez ellen a szokás ellen. A hagyomány szerint a házasság kezdeményezésének mindig a lány oldaláról kell történnie. Általában egy közvetítő személy szervezi meg a házasságot, aki általában egy pap vagy egy borbély volt, majd később a két család közös barátja. Aztán egy pap elkészíti a horoszkópot, hogy megnézze, összeillik-e a pár. Ha nem illenek össze, akkor a házasságot lemondják. Megfelelő párok esetében tartanak egy eljegyzési ceremóniát (tilak), amikor az esküvőt véglegesítik. A ceremónián csak rokonok és közeli barátok vesznek részt. Az esküvő napján a vőlegényt lovas felvonulással a menyasszony házához kísérik, ahol az esküvőt is tartják, mivel a menyasszony nem hagyhatja el az otthonát az esküvő alatt. Az esküvő helyét virágokkal, kedvező tárgyakkal és más díszekkel feldíszítik. A ceremónia este kezdődik, és éjfél utánig tart. A vőlegény és a menyasszony elegáns ruhákba öltözik. A mennyasszonyt drága ékszerekkel díszítik fel. Az ifjú pár törökülésben, egymás mellett ül a tűzáldozat előtt, miközben a bráhmana pap különböző kedvező mantrákat énekel. Összekötik a menyasszony és a vőlegény ruhájának végét, ezzel jelzik egységüket. Ezután a menyasszony apja a lány kezét a vőlegény kezébe helyezi, miközben a pap szent imákat énekel. Aztán megfogják egymás kezét, és a kezüket egy ruhával és egy zsinórral betekerik, majd gyűrűt váltanak. Rizst és más gabonát, valamint ghít (tisztított vajat) és egyéb dolgokat ajánlanak az áldozati tűzbe. A ceremónia végén egy banánt helyeznek a tűzbe, a menyasszony és a vőlegény többször körbejárja a szent tüzet. Másnap búcsúzási ceremóniát tartanak, amikor a menyasszonyt elküldik a férj házába. Az esküvő ezért néhány naptól akár több mint egy hétig is elhúzódhat.
A legenda legrégebbi, XIII. századi változata szerint Godiva csak a város piacának egyik végétől a másikig lovagolt, miközben az összegyűlt embereket két női lovas felügyelte.
Első írott forrás William Langland Piers Plowman kéziratából, 1377-ből való. 3 évvel később, a skót krónikaíró, John Fordun írta meg legendáját. A Robin Hood legenda nyomtatott formában a korai XVI. században jelent meg Angliában. Ezekben a balladákban Robin Hood egy kisbirtokos, független kereskedő vagy farmer. Csak a késő XVI. században lett nemesemberré, Robert Locksley, később Robert Fitz Ooth néven.
A romantikus kötődése Maid Marianhoz (Marion, eredetileg Mathilda) a későbbi időszak szüleménye és valószínűleg az 1280-as francia pásztorjátékokkal van kapcsolatban. (Jeu de Robin et Marion.)
A késő XVI. századi Robin Hood történeteket Richard király távollétének időszakára teszik. A XIX. századi elképzelés szerint Robin Hood emelkedett gondolkodású angolszász, aki a normann Felsőházzal harcol.
Egyik változat szerint a seriff, a másik szerint a katolikus egyház gazdag apátja a fő ellensége.
A történet lehetséges helyszíne a Sherwood Forest Nottinghamshire megye. Az eredeti balladák arról beszélnek, hogy ez Barnsdale-ban van, (a terület Pontefract és Doncaster között), Sherwoodtól Yorkshire megyében, mintegy ötven mérfölddel északra.
Locksley-val való hasonlóságot megerősíti, hogy Loxley Sheffieldben található, a közeli Tideswellben, Robert de Lockesly neve is szerepel az i.sz. 1245-ben.
Cyrano szerelmes Roxanne-ba, akihez gyengéd, rokoni szálak fűzik. Az egyetlen akadály Cyrano hatalmas orra. Emiatt Cyrano gátlásos, és nyíltan nem mer szerelmet vallani. Ennek a reménytelen vágyakozásnak köszönhetően Cyrano csodálatos szerelmes verseket ír, amiket azonban nem jutatt el Roxanne-hoz. Ekkor jelenik meg Christian, a jóképű ifjú gárdahadnagy, aki Cyrano századában szolgál. Cyrano egész életében álmokat és ábrándokat kergetett. Most legszebb álma látszik megvalósulni. Christiánnak adja verseit, hogy küldje el őket Roxanne-nak, mint sajátjait. A híres erkély-jelenetben, az éjszaka leple alatt Cyrano saját hangján vall szerelmet Roxanne-nak, ám a jutalomcsókot Christian kapja. Ekkor jelenik meg a színen az élvhajhász Guiche gróf, aki szemet vet a szépséges Roxanne-ra. Cyrano ezért rábeszéli a fiatalokat, hogy azonnal házasodjanak össze. A feldühödött gróf csatába küldi a két katonát. Itt derül fény Christian számára, hogy Cyrano szerelmes verseinek alapja valójában saját érzése Roxanne iránt. Cyrano nem tagadja. Christian el akarja mondani az igazságot Roxanne-nak, de elesik a csatában. Roxanne kolostorba vonul. Cyrano minden szombaton felkeresi, hogy vígaszt nyútson neki. Évek telnek el, Cyrano egyre gyengébb és betegebb lesz. Egy alkalommal Cyrano elkéri Christian utolsó levelét, amit hangosan felolvas. Ám sötét van, olvasni nem lehet, a hang is ismerős. Ekkor jön rá Roxanne, hogy egy embert szeretett, aki azonban két testben élt. Azonban már késő, Cyrano meghal.