Bűbájos Boszorkák, Charmed, Árnyékok Könyve, Book of Shadows, Halliwell

Az átkok alkalmazása számos kultúrában bevett szokás. Az átokszórás legelterjedtebb módszerként jelképesen történik, vagyis az áldozat vagy annak a személynek a képével vagy egyéb ábrázolásával, akinek ártani szeretnének. A viaszos jelképek elterjedtek voltak az ősi Indiában, Perzsiában, Egyiptomban, Afrikában és Európában, és még most is alkalmazzák. A jelkép készülhet agyagból, fából és kitömött anyagból (bábu). A jelképet gyakran úgy jelölik vagy festik meg, hogy hasonlítson az áldozatra. Úgy gondolják, hogy minnél jobban emlékeztet a jelkép az áldozatra, annál jobban szenved majd az áldozat, amikor a jelképet bántják vagy megsemmisítik. Az az elmélet, hogy a jelkép bántása vagy megsemmisítése kárt tesz az áldozatban, tisztán láthatatlan varázslat. Amint a jelképben kárt tesznek, az áldozatban is kárt tesznek. Amikor a jelképet megsemmisítik, az áldozat meghal.
Az ősi egyiptomiak gyakran használták Apep, egy szörny viaszos figuráit, aki a nap ellensége volt. A varázsló ráírta Apep nevét zöld tintával a jelképre, becsomagolta új papíruszba, és tûzbe dobta. Amíg égett, a bal lábával négyszer belerúgott. A jelkép hamvait ürülékkel összekeverték, és egy másik tûzbe dobták. Az egyiptomiak sírokon is hagytak viaszfigurákat.
Az istenáldásokhoz hasonlóan az átkokat évszázadokon keresztül adták-vették. Az új pogány boszorkányok kivételével a boszorkányok és mágusok a történelem során áldásokat és átkokat szolgáltatásként is végeztek mások számára, mert mindkettő természet feletti hatalmakat hív meg a változás előidézése érdekében. Ezeket a szolgáltatásokat pénzért vagy bírósági ítéletek végrehajtásaként nyújtották az ügyfeleknek.
A viaszfigurákat több boszorkány eloszeretettel alkalmazta a középkorban és a reneszánsz idején Európában. Ilyenkor másoknak a Sátán megtanítja, hogyan kell viasz- vagy agyagképeket készíteni. Azokat megégetve azokat a személyeket, akiknek a neve rájuk van írva, folyamatosan lehet olvasztani vagy folyamatos kínok között meghalnak.
Bûvölni is tudnak és el tudják venni férfiak vagy nők életét a képek égetésével.A jelképek megolvasztásának alternatívája, hogy tûvel, tövissel vagy késsel megszurkálják. Helyettük állati vagy emberi szíveket is felhasználtak. A szíveket, állati tetemeket vagy tárgyakat, amelyek gyorsan lebomlanak, így például tojások, eltemetik a földben varázsigékkel, az áldozat pedig meghal, ahogy a tárgy megromlik.
Az átkok mai használata:
A rontás szót időnként az átok szinonímájaként használják. A Pennszilvániai Holland Boszorkányok között a rontás jó vagy rossz varázsigét jelenthet. Az új pogány boszorkányságban a boszorkányok a rontás szót kötelező varázsigeként alkalmazzák, ami más, mint az átok. Az átok annak a vágynak a kifejezése, hogy egy adott személynek kárt okozzunk.
Bárki szórhat átkok egy másik személyre, de úgy gondolják, hogy az átkot szóró személy befolyása növeli a potenciáját és még veszélyesebbé teszi. Úgy gondolják, hogy ilyen emberek a papok, papnok vagy a királyság, a mágikus képességekkel rendelkező személyek, például boszorkányok, a mágusok és varázslók és azok a személyek, akiknek nincs más igazságszolgáltatási lehetoségük, mint például számos társadalomban a nők, a szegények, a nyomorgók és a haldoklók. A halálos ágyi átkok a legerősebbek, mivel az átok összes létenergiája bekerül az átokba.
Az a hiedelem járja, hogy ha egy áldozat tudja, hogy őt megátkozták és úgy gondolja, hogy a halálát akarják, akkor az átok még erősebb, mert az áldozat is elősegíti a saját pusztulását. Sok boszorkány és mágus azt állítja azonban, hogy az átkok az áldozat tudta nélkül is ugyanilyen hatásosak lehetnek. Azt is mondják, hogy soha nem szokták hagyni, hogy az áldozat megtudja, hogy elátkozták, mert akkor elmehet egy másik boszorkányhoz, és kérheti, hogy távolítsa el róla. Az olyan személyek, akik úgy érzik, hogy elátkozták őket, boszorkányhoz vagy mágushoz mennek - olykor nem is tudják, hogy ugyanahhoz, aki elátkozta őket -, hogy az átkot törje meg. Ha a boszorkány vagy a mágus átkozta el a személyt, akkor az átok levételéért is kér még pénzt. Ha két szemben álló boszorkány vagy mágus érintett, mágikus háború törhet ki, amelyik eldönti, hogy kinek van erősebb mágikus hatalma.
Az új pogány boszorkányság különböző hagyományaiban a szakmai etikával vagy a törvénnyel szemben álló dolog átkot szórni. A legtöbb boszorkány ezt betartja azt gondolva, hogy az átok ugyanabban a formában száll vissza az átkozóra, ahogy adta. Bár vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy az ellenségekkel szemben indokolt az eltátkozás. Az etnikai kultúrák, így például az olasz Strega, a mexikói Bruja és a Pennszilvániai Holland boszorkányai is úgy gondolják, hogy az elátkozás indokolt.
Éppen annyi módszer létezik az átkok megtörésére, mint amennyi az elátkozásra. A hagyomány szerint az elátkozásra és az átoktörésre a legkedvezőbb időpont holdfogyatkozás idején van.